44. rész: Az áruló

Amikor már kezded úgy érezni, hogy minden rendben van, hogy végre helyrezökken az életed... akkor csap be a villám. 
 Emlékszem, azon az estén nagyon boldogok voltunk. És a következő napokban is. Hiába mondtam Niallnek, mégsem maradtunk sokáig Mauránál. Meglátogattuk a családja többi részét is. Az apukáját, akit már elsőre sokkal szimpatikusabbnak találtam, mint a volt feleségét. Talán, mert őt nem az érdekelte ki vagyok, és honnan jöttem, hanem hogy boldoggá teszem a fiát. Igazán barátságos és humoros férfit ismerhettem meg személyében. Sokat beszélgettem és nevettem vele, eléggé megkedveltem már ezalatt a rövidke idő alatt is. Mondta, hogy szívből örül annak, hogy Niall megtalált engem, mert neki tényleg ilyen lányra van szüksége, nem hírességekre. Ő egy egyszerű, szerény fiú, aki jobban előnyben részesíti az átlagos, természetes dolgokat, mint a fényűzést. Jó volt ezt így a szájából hallani.
 Végre megismerhettem a kis Theot is, Niall unokaöccsét, aki egy haláli kiskölyök. Nem értette hogyan került a pocakomba a kisbaba, és folyton azt kérdezgette, hogy megettem-e. Már az elején biztosítottam róla, hogy erről szó sincs, és habár láttam rajta, hogy valamennyire megnyugodott, de azért még gyanakodva méregetett és időnként odaszúrta a kérdést. Ezzel elvoltunk egy darabig. Aztán végül hamar rájött, hogy nincs mitől tartania, sőt, felettébb jó játszótárs tudok lenni. Ha akarok. Ezt ő mondta nekem. Meg azt is, hogy majd ő idomít, mert meg kell tanulnom, hogyan kell játszani a kisbabával, ha végre kiszabadítják onnan. Ezt úgy adta elő, mintha hatalmas szívességet tenne azzal, hogy "megtanít játszani", de igazából csak örült, hogy végre valaki csak rá figyel. Kétéves létére rettentő sokat beszélt. Ami azt illeti be sem állt a szája, ha egyszer belelendült. Ebben nagyon emlékeztetett Niallre. Sok-sok türelemmel  és figyelemmel fordultam felé, néha megjátszva a tudatlant, hadd magyarázza el mégegyszer. Például, hogy hogyan kell egymásra pakolni az építőkockákat, azt nagyon "nem értettem". Ott feladta velem a küzdelmet, felpattant a játszószőnyegről és elrohant kakaóért. Úgy határozott, ezt most megérdemli ennyi fáradságos munka után, és igaza is volt. Figyeltem ahogy a konyhába menet nekiütközik Niall lábának, és popóra is huppant volna, ha amaz nem fogja meg. 
- Hova olyan sietősen kishaver? - borzolta össze a kisfiú rengeteg szőke haját. 
- Kakaót akarok! Útban vagy Niall bácsi!
- Jól van, jól van, megyek már - nevetett Niall a türelmetlenkedésén. - Megcsináljam?
- Neeem! Azt csak anya tudja hogyan kell. Meg azt sem tudod hol van Conny.
 Niall nem kérdezhetett rá ki az a Conny, mert a kissrác addigra már ott sem volt. Inkább odajött hozzám, és felsegített a földről. 
- Figyeltelek titeket, nagyon jó anya leszel. Hihetetlen mennyire ösztönösen jön belőled, hogy hogyan bánj vele. Szerintem ilyen hamar még senkit sem kedvelt meg. Látod milyen önfejű és csökönyös.
- Az biztos - kuncogtam fel. - Szerintem még mindig meg van róla győződve egy kicsit, hogy megettem a babát.
  - Jól gondolkozik a kölyök - töprengett el, szerintem az evésen. - És nem áll messze az igazságtól... csak éppen ezt pont fordított irányba rakták beléd, mint a kaját.
 Pajkosan rám mosolygott megemelve a szemöldökét. Látszólag már nem érintette annyira meg a dolog, hanem helyette a múlt éjjelekre gondolt, amikor ő is belekóstolhatott az alulról pakolgatásomba. Nekem is beindult a fantáziám és jólesően pörgettem végig emlékeim képkockáit. Odahajoltam hozzá, az alsó ajkába haraptam, majd óvatosan csak annyit suttogtam.
 - Szeretném, ha egyszer te is igazán megraknál.
A teste megfeszült szavaim hallatán, a tekintete egyszerre tükrözött megdöbbenést, vágyat és örömet. Hagytam lógni a kétértelmű mondatot a levegőben és inkább azt tettem amit diszkréten mások előtt is csinálhattunk... legalábbis azt hittem, amíg szét nem választott minket Theo hangja.
- Pfúúj! Csócsolóznak, milyen undika máj!
 Mellettünk ácsorgott, úgy nézett fel ránk, hogy a szájából kilógott egy tehenes cucclisüveg, az tompította beszédét. Máris fény derült a rejtélyre, hogy ki is az a Conny. Vagy éppen mi.
Nem bírtuk ki nevetés nélkül azt az aranyos gyermeki ártatlanságát.
 A szülei éppoly tündériek voltak, mint ez a fiú. Niall bátyja, Greg, látszólag különösen kötődött fiatalabb testvéréhez. Jó volt nézni, ahogy kibeszélik a saját témáikat, olyan önfeledten és természetesen, mintha ez minden vasárnap így történne. Elgondolkoztattak az idő furcsaságán. Mert habár viszonylag nagy volt köztük a korkülönbség, mégis egyenjogú társként, felnőtt férfiként tudtak egymással társalogni. Mert azok is voltak. De szinte láttam a lelki szemeim előtt a jelenetet, ahogy talán még nem is olyan rég, mindenen összekaptak. Ahogy a kicsi Niall még mindig játszani akar a bátyjával, de az lerázza magáról, mert ő már nagyfiú. És amikor már Greg próbálta bölcs tanácsokkal ellátni, Niall nem hallgatott rá, mert egy makacs kamasz volt. De most már mindketten férfiak, és szívet melengető volt látni, mennyire  összeértek és tudják értékelni a másikat. A testvéri szeretetet, amit sajnos én egykeként sosem éltem át.
Amíg a fiúk kielemezték a golfot, a focit, meg egyéb pasis dolgokat, addig mi Denise-el belevetettük magunkat a csajos témákba. Mint tudjátok nem igazán vagyok az a sminkekért, és ruhákért sipítozó tipikus lány, de itt nem is volt baj, mert hamar kiderült, hogy őt is jobban érdeklik az élet egyéb és többnyire fontosabb dolgai. Hasznos tanácsokkal látott el gyereknevelés téren és kérdezte, hogy kiegyensúlyozottan élek-e és ugye nem foglalkozom a médiával, mert a nyugalom felettébb fontos ebben az állapotban. Mondtam neki, hogy kezdetben voltak nehézségek, de ezek mára már mondhatni teljesen megoldódtak, és minden a legnagyobb rendben. És milyen irónikus az élet: akkor még fogalmam sem volt, hogy erre a mondatomra még aznap rá kell cáfolnom...
 Hihetetlen, hogy akár csak egyetlen telefonhívás is hatással tud lenni a jövődre. Egy telefonhívás, és megtudod, hogy a gondosan építgetett homokvárad nincs többé. Egyetlen hívás, és rájössz, hatalmasabb bajban vagy, mint valaha... amiből félő, hogy már nincs kiút. Legalábbis veszteség nélkül...
És megcsörrent az a rohadt telefon... Pedig szurkoltatok, hogy ne tegye ugye?
Niall mit sem sejtve nyúlt a zsebe után. Hát persze, ki gondol egy ártatlan hívásnál rögtön a legrosszabbra? Csak a paranoiások. De ha őszinte akarok lenni, akkor el kell mondanom, hogy én már ott tudtam. Azt pontosan nem, hogy mi fog történni, de az előérzeteim rosszat súgtak. Nagyon rosszat. Pedig reménykedtem az ellenkezőjében... de mégis mit vártam? Így is túl sokáig voltunk boldogok, nemde?
Szórakozottan húzta el a Zayn neve alatt világító zöld ikont a képernyőn.
 - Hello Z! Mizu? - hangja könnyed volt, arcán örömteli mosoly. De nem sokáig. Másodperceken belül ráfagyott, a szeme elkerekedett és elfúló hangon csak ennyit tudott kipréselni: - Kihangosítalak. Mesélj el mindent.
 - Szia Kam, meg aki még ott van... - hallottam, hogy ideges. Rettentő ideges. Már itt megfordult velem a világ. - Szóval... Khm... Gáz van.
 - Zayn nyögd már ki!! - kiáltottam rá, nem bírtam a feszültséget, csak tudni akartam. Mégpedig azonnal.
 - Felnyomtak titeket.
 - Mi??
 - Valaki köpött a sajtónak, hogy Harryé a gyerek... Az egész net felrobbant. Hosszú cikkek szólnak rólatok, és a biztos forrásról. Nem tudom ki volt, de csak közülünk lehetett, más nem tudta ezt az információt... Azonnal ide kell jönnötök és összeülnünk. A management még nem tudja, de max órák kérdése... Addig meg kell beszélnünk. Most nem ússzuk meg,  hisz emlékeztek mi volt legutóbb is... és ez annál sokkal nagyobb. Ki kell találnunk valamit... Sok minden forog kockán.
 Bele sem mertem gondolni, mit takarhat az a sok minden, már így is az ájulás határán álltam. Pontosan emlékeztem rá, hogy milyen a Modest haragja, és tudtam, hogy ezzel kijátszottuk az utolsó esélyünket. A szobában néma csend volt, Zayn szavai mindenkinek a fülében csengtek.
 - Harry...? - Niall suttogása is összerezentett.
 - Nem tudom, hogy tudja-e, titeket hívtalak először... de ugye tudod...
 - Tudom...
És ők konkrétan ki nem mondva, de megbeszélték a rémes valósagot.  
 - Rendben... - próbálta összeszedni magát Niall - Induljunk. Köszi Zayn, pár órán belül ott vagyunk. 
 - Gyertek hozzám, addig én megpróbálom összehívni a csapatot. Ha másra nem is jutunk, de azt muszáj személyesen letisztáznunk egymás között, hogy honnan érkezett az a füles. Nincs túl sok lehetőség. 
 Lehetett hallani a hangján, hogy van néhány tippe és borzasztó pipa, még így is, hogy közvetlen nem érinti az ügy. A barátaiért tűzbe menne. Bírtam azt a fiút. 
 - Azt mindenképpen szeretném én is tudni... - válaszolta nem kevésbé bosszúsan a szöszi. - Ezer hála mindenért haver! Sietünk. 
 És bontotta a vonalat. 
Azonnal elköszöntünk a többiektől, akik sajnálkoztak ugyan, hogy ilyen hamar elválnak útjaink, de mint egy híresség rokonai teljesen tudatában voltak a helyzet komolyságának. Nekem is fájt a szívem értük, imádtam a velük töltött időt, de nem késlekedhettünk. Utolsó búcsúzóként Theo apró mancsocskái szorították át a lábaimat. 
 - Ugye jössze még látogatóba Kamilla néni? - nézett fel rám szomorú szemekkel. Azt hiszem tényleg megkedvelt, és én is őt. Talán túlságosan is. Leguggoltam, hogy egyszinten legyen a tekintetünk és utoljára megcsodálhassam azokat az ismerős kék, huncut szemeket.
 - Ígérem kishaver, amint lehet. 
 A legrosszabb érzések egyike bizonytalant ígérni egy kisgyereknek. 
Felegyenesedve még egy búcsúpuszit nyomtam a feje búbjára, majd megfordulva szembesülnöm kellett a kaotikus helyzettel, ami ezután rám várt. 
 Egész úton kattogtam. Egyre csak Zayn mondatai jártak a fejemben.. "honnan érkezett az a füles"
Alapból a tagokat kizártam. Bíztam bennük annyira, hogy tudjam, soha nem tennének ilyet. Nem csak velem, de az egyik legjobb barátjukkal meg főleg. Az meg már külön dolog, hogy ezzel a saját hírnevüket is kockáztatták volna. És Harry...? Ezzel akarná kiharcolni a teljeskörű apaságot, hogy feladja saját magát? Nem elég bátor ilyesmihez... és szeretném azt hinni, megérett annyira, hogy nem sodorna ekkora bajba ennyi embert. 
Niall édesanyja, aki teljes szívéből utál? 
De a fiát nem. Nem okozna gyötrelmet a fiának, akármennyire is haragszik ránk. 
Az én anyám meg nem is tudja az igazságot... szóval ő is kilőve. 
Eleanor úgyszint. Lehet kerültünk összetűzésbe, de nem volt beavatva ebbe a titokba. 
Ellentétben Sophiával...
De akkor már tudtam. Nem Sophia volt. Őt nem úgy ismertem meg. Ám van valaki, akit igen... Csak egyvalaki képes ilyen aljas húzásra.
Valaki, aki féltékeny volt rám.
Valaki, aki nem kapott elég figyelmet. 
Valaki, akit kihasználtak.
Így az a valaki bosszút forralt.
Anna volt az. 

2 megjegyzés:

  1. Még sosem írtam megjegyzést neked, de most úgy döntöttem mégis. :)
    Tetszik ez a történet, mert nem a sablon téma. Még mindig nem lehet tudni, hogy akkor most melyik fiúval lesz a végén szerintem. (Én Harrynek drukkolok) Ez egy jó dolog, mert nem válik unalmassá. A rész is tetszett, kíváncsian várom, hogy kiderüljön ki árulta el őket és mi lesz a megoldás. Szerintem nem Anna volt, de et majd úgyis kiderül' :D
    Siess a következővel és csak így tovább!

    VálaszTörlés
  2. Én annyira azt hittem hogy Niall anyukája volt.. erre most nagyon nagyon kíváncsi vagyok

    VálaszTörlés